Koliett beküldött történetei

- A fél-sárkányoknak, hajdan, talán még a félelfeknél is sanyarúbb volt a sorsuk. Régen, mikor még nem tiltották a vérkeveredést; született néhány utód, akik túlnyomórészt emberi formát birtokoltak. Ellenben a sárkányalakjukat alig, vagy csak részlegesen voltak képesek felvenni. Szárnyakkal azonban mindegyik leszármazott rendelkezett. Így ha az emberek egy óvatlan pillanatban észrevették őket repülés közben, akkor könnyedén szörnyetegeknek vélhették...

Már fogtam az ollót, hogy „szájat” vágjak a zacskónak; miközben az üvegtálat a közelembe helyeztem, és kiborítottam a mogyorót.
Legnagyobb megdöbbenésemre, nem csak azt.
A halom tetejére, egy halovány, vastag só réteggel borított, lyukas lebeny is rákerült. Gyorsan letéptem a kéztörlőtekercsről néhány lapot, és azzal fogtam meg az idegen testet. Megfordítottam a tenyeremet, és szétnyitottam az ujjaimat. Nem akartam elhinni azt, amit láttam. A sokktól, majdnem összeestem. Ahogy...

- A sárkányokat szinte lehetetlenség megsebezni; ám ez a kis varázstőr képes arra, hogy még a kemény páncélunkat is átvágja. Ennek ellenére, hihetetlen gyorsasággal gyógyulunk – magyarázta Tarkenzis, miközben ismét emberivé változtatta a karját, amin már egyáltalán nem látszott az imént okozott heg. – Szeretném, ha ezt a tőrt elfogadnád tőlem! Ezzel szeretnélek kárpótolni a saját fegyveredért, amit elvesztettél. Ennek a kis pengének, olyan varázsereje van, ami lehetővé teszi, hogy mindent...

Sindora érezte, hogy ha lelket akar önteni a férfiba, akkor használnia kell különleges képességét. Ezért a húsos ajkait gyakorlatiasan rácsusszantotta, a zsoldos péniszére, és segítőkészen izgatni kezdte. A telt keblű asszony, készséges szolgálóként, mindent megtett, hogy meggyógyítsa, a félelf érzelmi betegségét. Miközben himbálózó mellbimbóinak dombocskái a zsoldos combját csiklandozták; a nő kényelmesebb testhelyzet keresve, szétnyitotta lábait, és letérdelt a puha ágyra, majd bal karját...

Az amazon értetlenül állt a sárkány előtt. Lelkiekben, már felkészült egy halálos viadalra. Most meg a bestia azt mondja neki, hogy mégsem akarja őt megölni? Gyanakodva nézett fel a szörnyetegre, majd egy kétkedő grimasz után ismét ráemelte fegyverét.
„Biztos, csak blöfföl” – gondolta. – „Ennyire ostobának nem nézhet!?”
Viszont a hüllő higgadtsága egészen mást sugallt a számára. Az amazon nem láthatta a szörnyeteg mimikáját, ami talán felfedte volna a valódi terveit...

Az amazon levette vastag köpenyegét; és látszólag engedelmesen, leszállt a lováról, miközben a borzas szakállú bandavezér kardja követte ereszkedő mozdulatait. Amint a nő lelépett a földre; a rabló könnyedén észrevehette, a nő formás keblén ékeskedő, szederalakú anyajegyet. A férfinek, egyből megakadt a szeme a mély dekoltázson; így figyelmetlenségét kihasználva, Cattiera pillanatok alatt kirántotta rövidkardját.
A rablófőnököt meglepte a hirtelen támadás. Alig bírta elkerülni az...

-… Kérlek, találjátok meg, és szabadítsátok ki az én Ikiellámat! Ő, az én Szemem Fénye. Nélküle nem tudom, hogyan élhetnék tovább! – majd felegyenesedett a trónjáról, és súlyát meghazudtolva, egyenesen, Cattiera irányába kezdett sietni. Olyan aggodalmasan nyújtotta felé karjait, mintha csakis az amazon lehetne bajának egyetlen mentsvára...

Az amazon gyorsan mozgott. Tökéletesen forgatta halálos pengéjét. A félelf pedig elbűvölve kezdte szemlélni harcos mozdulatait, valamint formás idomait. A hosszú combját, amit alig takart ruha. A domborodó mellvértjét, amely jól kiemelte Cattiera nőies alakját. A sejtelmesen áttetsző, rövid ujjú, világoszöld ingét; mely tökéletesen összhangban volt, hosszú, mahagóni-szín hajával. Az asszony világos bőrét, melyet ellensége sötét vére mocskolta be...

Tudta, hogy az erdei elfek, olyan mágiát birtokolnak, amivel könnyedén megigézhetik a halandókat; és ez által, kiszedhetik belőlük, akár a legféltettebb titkaikat is. Remélte, hogy különleges barátja nem rendelkezik ilyen bűbájjal. Eddig nem tételezett fel róla ilyesmit, hiszen a férfi nem mutatott semmilyen hajlandóságot a varázslásra. - Sőt egyszer, egy gyenge pillanatában még be is vallotta neki, hogy nincs benne semmilyen elf-mágia, ami a hasznára válhatna. - Most viszont, a fiatal...

- Tudom, hogy rám vártál. Hagyd ezt a kislányt másnak. Neked egy igazi nő kell; olyan, mint én.
- Miből gondolod, hogy pont TE kellesz nekem? - kérdi sejtelmesen.
- Mert kiszemeltelek magamnak, és amit akarok, azt, mindig megkapom. Tudom, hogy jobban jársz velem, mint vele - mutatok a lányra, aki annyira kába, hogy nem is teszi szóvá, hogy pont most csábítom el a partnerét; csak bambán vigyorog, és tovább iszogat. (Bár, ahogy elnézem, egyre nehezebben találja meg a poharát.)...