IronCat beküldött történetei

Így van ez akkor, ha szerelmes vagy, ha elveszítesz valakit, aki Hozzád közel állt, bele kellene törődnöd, de nem tudsz... Ez mégsem olyan egyszerű, mint ahogy mondják, úgy tesznek, mintha nekik sikerült volna valaha is beletörődni olyanba, amibe nem lehet. Szeretsz valakit, szerelmes vagy valakibe, tudod, hogy nem lehet az, amit szeretnél, tudod, hogy hiába szereted, mert Ő nem szeret, TUDOD, de mit teszel? Remélsz...

…A lány már könnyes szemeivel ránézett a fiúra. Érezte, hogy ezt nem kellett volna, nem kellett volna megsérteni őt, szánt szándékkal, hisz semmi olyat nem tett, amiért ezt érdemelné, mindig szerette, - bár a fiú ezt nem tudta...

Fáradt vagy már… Már nem tudsz mihez kezdeni. Gyűlölöd, ami történik Veled. Nem bírod tovább, érzed, hogy belül Benned, ordít a fájdalom, ami egy könnycseppet szül szemedre, majd abból az egyből egész folyó lesz, ami csak folyik, és úgy érzed, sosem apad el, csak gyűlik bele a hatalmas tengerbe, eddigi életed könnyeinek tengerébe, ami már egy egész világot elmoshatna, a Te világodat, az álmaidat, a reményt, a boldogságot...