Individra beküldött történetei

Persze, amikor Anita vállamra tette a kezét ott az üzletben, a pénztár és az újságos állvány közt, hamar pipacsvörösre gyúlt az arcom. Megrémültem attól, mit fog mondani. Talán ilyesmit: „Helló, kiccsaj. Ritkán látlak mostanában. Persze megértelek – mit kezdenél velem, miután a jóképű öcsikém már egy sírban rothad, és te nem tudod többé stírölni a kemény seggét a szemed sarkából, amikor pingpongozunk a kertünkben.”
Igaza volt, tetszett nekem. Sőt: szerettem őt! ...