Harold beküldött történetei

Emberek. Furák és furcsák. Mert emberek. Fürkészheted őket - kifürkészhetetlenek. Ilyenek. Kiismerhetetlenek. Csak félelemmel tölthet el, ami a belső énükben lakozik. A tudatalatti kiismerhetetlen valósága és a természetfölötti képességek. Amit úgyis a rossz cél szolgálatába állítanak. Mert ilyenek az emberek. Felnőttek és gyerekek. Csecsemők és öregek...

A nagy esküvések, fogadalmak bódulata idővel elmúlik: a hétköznapok nagyon is prózai gondjai elképesztően szürkévé silányítják a beleálmodott percek ígéreteit is. Gonosz módon kigondolt gyanúval ébreszt a reggel, s ez jár neked délben és este is, mert nem lettél jobb. Igaz, rosszabb is alig...

De most minden más lett! Olyan, mint régen, amikor boldog voltam! Zúg a fejem, annyi gondolat zakatol benne; sok őrült gondolat: jó, rossz, reménykedő... Ha most le kellene írnom őket, nem lenne elég se tinta, se papír. De ha Te kéred, megpróbálom, és ha elfogadod lelkem, az egészen a Tiéd, ha úgy akarod!...