haribogyoO beküldött történetei

- Hűűű… - nyögtem ki végül. – Hát most nagyon megleptél… nem nagyon vagyok hozzászokva, hogy ilyeneket mondjanak rólam… de ez most… most furán venné ki magát, ha én is elkezdenék neked ódákat zengeni a bátyádról… mert hát ő eléggé nagy hatást gyakorolt rám… főleg azzal, hogy amikor a legszerencsétlenebbül éreztem magam, ő odajött és segített. – „és azzal a hatalmas nagy csillogó szürke szemével, meg azzal az elképesztően vonzó arcával.” De ezt már csak magamban tettem hozzá...

A kocsink már a ház előtt állt, és a bátyám már a bőröndöket vitte ki a csomagtartóba. Én álltam az üres szobám közepén és némán folytak az arcomról a könnyek. Bele gondolni is szörnyű volt, hogy itt holnaptól már más embereknek fognak lakni. Anyám új állást kapott Budapesten és nem sokat kellett gondolkodnia ahhoz, hogy elfogadja. Apám meghalt, amikor én 5 éves voltam, nem éltek már a nagyszüleim sem. Nem voltak nagybátyáim, nagynénéim. Csak mi voltunk egymásnak hárman. Hiányozni fog...