g.igneczi beküldött történetei

Kezdtem egy mesében érezni magamat. Árnyak? Milyen lények azok? Lehet, hogy mégis léteznek ebben a világban, csak a drága emlékeimmel együtt ezeket is elfelejtettem? Valami idegen érzés kezdett maga alá vonni, és idegesen vakargattam a tarkómat - Még meg se néztem milyen színű a hajam, vagy egyáltalán van-e - hasított belém a felismerés, de fentebb csúsztatva a kezemet megnyugodtam, az még megvan...

Először éreztem magam végre igazán könnyűnek, és az igazat megvallva, kicsit szokatlan is volt. Csak úgy feküdni kedvemre, miközben folyamatos rohanásra emlékszem, nyüzsgésre, vagy valami hasonlóra, mindegy mi az, a lényeg, hogy nem semmittevés.
Várjunk csak… Miért is fekszem hanyatt itt, szinte lebegve csukott szemmel…?