Feketekereszt beküldött történetei

Végre itthon, de a munka nem áll meg, sőt most jön csak a nehezen. Szerencsére a kislányom igen lelkes segítő, - a fiamról ez ugyan nem mondható el -, és lassan a férjem is hazatéved. A hús a sütőben, a krumplipüré kész, a leves forr. Csak a süti van vissza. Gyúrás közepette megszólal az ajtódíszen lógó csengő, és férjem lép be az ajtón. Kislányom azonnal betámadja aput, aggódva kérdezi, hogy ugye a fát nem felejtette el (el tudjuk képzelni milyen édes egy 5 éves gyermektől ezeket a szavakat...

Jó gyereknek számítottam, soha nem keveredtem bajba, tudtam mikor, és hol hogyan kell viselkedni. Ennek ellenére soha nem volt egy barátom sem, ha valaki hozzám is szólt vagy barátkozni próbált velem egy bizonyos idő után valami történt vele. Általános iskolában már egyáltalán nem is kezdeményeztem senkivel szoros kapcsolatba lépni. Intelligenciámmal hamar kitűntem társaim közül, ez még jobban rásegített a különcségemre...