andicica14 beküldött történetei

Marius verejtékben fürödve tért magához a ronggyá gyűrt lepedőn. Remegő lábakkal ült ki az ágy szélére, és tenyerébe temette az arcát. Istenem, micsoda rémálom volt! És nem is először látogatta meg, most már tudta. Csak eddig sosem volt ennyire tiszta. Az ébredés pillanatában mindig felbomlott, a lidérces képek szétfutottak, mint az égen a viharfelhők, ha kisüt a nap. De a mostani álom körvonalai élesek voltak, mint a penge, bele is hasított a lelkébe. A tudata mélyéről készült valami...