bbbabaa beküldött történetei

Két hét telt el azóta a bizonyos májusi éjszaka óta. ,,Dé” – nevezzük csak így, az egyszerűség kedvéért - a családi reggeli után beültetett az autójába, haza vitt, és egy homlok puszi kíséretében közölte: még keresni fog.
Így is történt. Minden egyes nap írt, hívott, és úgy beszélgettünk, mint két barát. Két barát, akik próbálnak elkerülni egy bizonyos témát, ami mindkettőjük életében nyomott hagyott. Legalábbis az enyémben. Aztán az egyik nap...

Somebody mixed my medicine…

Fejfájás, homály, és kínzó torok kaparás. Elképzelhetetlen nyugodtság. Párszor kinyitottam a szemem, de semmit sem fogtam fel a körülöttem lévő valóságból. Csak feküdtem, és aludtam. Pontosabban próbáltam aludni. Valami akadályozott abban, hogy az oldalamra forduljak. A kezeim mozdulatlanok voltak. Szíjak. Erős, barna bőr szíjak a csuklóim körül.