Nyári zápor hóviharként szalad a télben,
Szerelmes szívem örökké zakatol érted.
Csend ordítja néma szavam: szeretlek,
Amnéziámban téged soha sem feledlek.
Tomboló orkánként engem újjá építettél,
Gyere, s hazudd, hogy sohasem szerettél.
Nézz szemembe, súgd fülembe elfeledtél,
Nálam sokkal, de sokkal jobb társra leltél.
Néma Madárka csicsergése töri a csendet,
Alvó lepke szárny suhintása röpíti a szelet.
Haldokló szívem utolsó dobbanásig szeret,
S várja, hogy újra egy ütemet verjen veled.
Várok rád örökké, és még az után is, ha kell,
Irántad érzett szerelmem soha sem múlik el.
Te vagy a legszebb, legjobb ezen a világon,
Zümmögő méheként poroznám be illatos virágod.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások