M...

Nyári zápor hóviharként szalad a télben,
Szerelmes szívem örökké zakatol érted.
Csend ordítja néma szavam: szeretlek,
Amnéziámban téged soha sem feledlek.

Tomboló orkánként engem újjá építettél,
Gyere, s hazudd, hogy sohasem szerettél.
Nézz szemembe, súgd fülembe elfeledtél,
Nálam sokkal, de sokkal jobb társra leltél.

Néma Madárka csicsergése töri a csendet,
Alvó lepke szárny suhintása röpíti a szelet.
Haldokló szívem utolsó dobbanásig szeret,
S várja, hogy újra egy ütemet verjen veled.

Várok rád örökké, és még az után is, ha kell,
Irántad érzett szerelmem soha sem múlik el.
Te vagy a legszebb, legjobb ezen a világon,
Zümmögő méheként poroznám be illatos virágod.