A "" kifejezés eredménye:

A néma erdő félhomálya
lágyan rezgő köd- ruhája
hótól nehéz csendben ül,
ahogy a Hold- fény rávetül...

Egy angyal követ álmaimban, s azt ígéri,
Halálmadár a házamat megkerüli.
Felmászok a háztetőre, lelövöm én egy-kettőre,
Őt kísérje gyászmenet a temetőbe...

Az élet egy kínszenvedés,
a halál után van egy álom,
melyben talán megtalálom a boldogságom.
Bár ez ne legyen semmire vigasz,
míg az ember él s virraszt...

A kastélynak az alagsorában volt egy nehéz, vasalt tölgyfaajtóval lezárt terem. Itt középen márvány talpazaton egy kettős érckoporsó volt elhelyezve. A fedél nehéz, ólomsúlyú fedelét csörlőn lehetett felemelni. Ekkor feltárult a koporsó belseje, mely rugalmas matraccal volt ellátva, selyembrokáttal leterítve. Két ember számára kényelmes fekhelyül, avagy szerelmi fészekül is szolgálhatott. A terem oldalfalaiból kiálló fáklyák, kísértetiesen világították meg a helységet...

Végre megint találkozott vele. Szíve úgy zakatolt, mint egy tehervonat, melynek túl nagy a rakománya ahhoz, hogy még egy métert megtegyen és a rakodómunkások nem dolgoznak többé. Nem érdekli őket, ha a masina megáll és örökre ottmarad a sínen, hogy aztán a korrózió menyasszonyává váljon és szerelmes frigyük gyümölcseként megszülessen az örök enyészet, amely az anyai méhből rágja magát a napvilágra...

Egy gondolat bánt engemet,
összetörték reménynek látszó tervemet.
S emiatt céltalan úttá vált életem,
s e gondolat mélyen megsebezte szívemet...

Egy kába kabóca pár kapkodva fuldoklik a poharamban, nem bánják.
Nem bánják, mert együtt halnak, együtt élnek majd a Paradicsomban...