Írásaim

Ha látnám magam kép a képben,
fejemet fognám, és verném éppen.
Bele a falba, egy kiálló vasba.
Mázli, hogy nem látom személyem...

Madár vagyok, szállok, repülök,
nem érdekel a tyúk agyam.
Fák felet, simogatnak felhők,
ennél szebbet sosem akartam...

...Régi képek, kosza gondolat,
Már csak ez maradt, ne rombold le!
Csalfa tények, megannyi okozat,
Ugyan úgy barmolom én is el.

Magány. Már maga a szó is áraszt magából valamit...egy érzést, mikor egyedül vagyunk, s nem fogja senki se kezünk, mikor várnánk valakire, aki mindig ott van, várunk csak várunk, reménykedünk benne...ezekben a pillanatokban vagyunk magányosak, szánk fordított mosolyt tesz:, ilyet. Ez a szomorúság egyik jele a sok közül, mint ahogy a magányé is...

- Már úton van a rendőrség, nem éri meg! – figyelmeztette a férfit egy vékony női hang valahonnan az összeverődött tömegből.
Titanilla nem várta meg, hogy a férfi ismét elkapja a torkát, berohant a legközelebbi ajtón.
- Nem rohanhatsz el előlem! – a férfi azonnal a háta mögött termett, az ajtóban.
A nő sok széket és egy hosszú asztalt látott a szobában; a tárgyalóterembe jutott. A férfi meglökte magát az ajtófélfában és egyenesen a lány felé vetette magát...

Egszer volt hol nem volt volt egyszer egy szegény legény. A szegény alatt azt kell érteni, hogy lelk...