Írásaim

Szememnek fénye, nap tüneménye,
Rózsaszál virága, arany bibécskéje,
Menekülnek hozzád forró ölelésbe,
Puha simogatós, kedves becézésbe.

Szeretlek egy igaz barát
forró szeretetével,
ki ha kell veled együtt sír,
mikor bánat éri lelkedet.
Hisz nem az az igaz barát,
ki ha nevetsz,veled nevet,
...

Mint élő alabástromfigurák
Táncolnak a lét hajnalán.
Létezésük puszta árnyék,
Mely felülmúl minden valót,
A puha sötét éjszakán
Csak táncolnak fáradhatatlanul....

Ő mindig velem van,
tudom akkor is ha nem látom.
Ő mindig itt van, s nem
ereszt el már soha,

Elájulni s mindent merni, dühöngve,
mint nyers, szelíd, forró és holtrasápadt,
merész, halott és új életre támadt,

Mint napsugár egy hűvös hajnalon
Ahogy bekukkant egy csöppnyi ablakon

Fájó szívvel búcsúzom egy szép barna sráctól,
Nem száll többé illat gyönyörű hajadból,
Feledjük el egymást, ha a sors így hozta,
Ne gondoljunk többé az elmúlt napokra!
...

Lassan hetek telnek el és még mindig nem tudok rólad semmit.
Csak reménykedhetek,hogy jól vagy és gondolsz néha rám.

A nagy forgolódásban lecsúszott róla a takaró, így már semmi sem fedte testét. A hátán feküdt, egyik keze a párnán, a másik a fején pihent. Barni percekig bámulta a gyönyörű testet. Nézte a ritmikusan felemelkedő és leereszkedő kebleket, a finom ívű köldököt, a bársonyos combokat, és a finom pihék közé rejtező puncit. Szét voltak nyitva a lány lábai, ezért jól láthatta a fekete szőrszálak közül elővillanó rózsaszín gyönyört...

Te mindig mellettem voltál,
Hisz együtt nőttünk fel.
Egy igazán kedves barát,
Bár szörnyű emlékkel.
Szemem újra könnyes lesz,
Ha feldereng az a kép,