Írásaim

Reggelente forróságban ébredek,
Lüktet bennem lávaként a képzelet.
Szerelem, vagy vágy él bennem, nem tudom,
Kívánom a csókod ízét ajkamon.

Ajtód előtt állok, félszegen
A csengőn játszik kezem.
Fejembe lázas gondolatok,
Nyílik az ajtó, mit mondhatok.
Titkát szívemnek hogy adjam át,
Menyire várom ajkad...

Én a puncija nyalogatásával foglalatoskodtam, míg ő szopott nagyon finoman és érzékien. Mikor úgy gondoltuk, hogy szabad a pálya elkezdtünk szeretkezni, de addigra már annyira fel voltunk izgatva mind a ketten, hogy miután bevezettem farkamat a forró nedves puncijába, szinte egy-két lökés után elélveztünk mind a ketten egymás száját harapdálva....

Félbetörött tükör előtt állok...
Bámulok a repedt világba
Félig égő cigarettám füstjén át,
S várom a csodát, de úgy látszik hiába.

Tiszta libabőr voltam, és alig vártam, hogy végre már magamban érezhessem, teljesen az öve lehessek. De ő mindig szerette, ha pattanásig feszülnek a húrok, ha szép lassan tovább csókolgatott. A melleimmel hosszan elidőzött, finoman harapdálva a mellbimbókat. Markom összeszorult az önuralomtól, éreztem, ahogy ölem mélyen hüvely izmaim összehúzódnak, és szép lassan elindul az a finom hullámzás, bizsergés bennem...

Ne gondolod, hogy könnyű boldognak lenni,
Mert a boldogságért sokat kell szenvedni!

Ritkábban száll, repdes már a képzelet,
Nem hasítja már önfeledt a kék eget.
Fáradt madárként többször megpihen,
Tollászkodni csendben, az emlékeiben.

A férfi a hátán feküdt, a nő a meredező falloszt kényeztette ajkaival. Nyelve apró rezdüléseivel ingerelte a hímtagot, a tehetségét elárulták a férfi egyre ziháló légzése és türelmetlen mozdulatai. A látvány rendkívül izgató volt, nem csoda hát, hogy dákóm lassan önálló életre kelt, és a nadrágom egyre szűkebbnek tűnt. Mikor a nő felült, hogy kezeivel folytassa, amit a nyelvével elkezdett, megpillantottam hegyes melleit és fazonra nyírt punciját, nem bírtam tovább, kiszabadítottam szorult...

Mellkasomra tett kezeit és meglökött, hogy hátradőljek. Rám feküdt és egy rövid ideig még csókolóztunk, majd levette pulcsim és pólóm. Csókolgatta, nyalogatta a mellkasom... nekem nem kellett sok a merev állapothoz. Nagyon profin csinálta, amit csinált. Nyelvével tökéletesen körbenyalogatta farkam minden centijét, majd egy hirtelen mozdulattal elrejtett azt szájában. Én a fellegekben jártam. Ilyen még nem volt, úgyhogy nem igazán bírtam sokáig, de ő nagyon ügyesen csinálta. "Vigyázott...

A Bourbon street felett ma hold ragyog,
A sápadt lámpafénynél emberek közt vagyok,
Mennem kell úgyis, ha hív a hang,
A hold, a fények, a tömegben egymagam.