Írásaim

Annyi álmom van és tervezgetek, de mind hiába? Még mindig Zsolti jár az eszemben, még mindig őt figyelem, őt látom mindenben. Nem tehetek róla, pedig olyan rövid volt az a kaland. Egy semmit mondó történet vagyok a haverjainak, egy lány a sok közül? Én mindig kérdeznék és kérdeznék, csak egy baj van. Ha felteszek egy kérdést mindenki meghátrál...

Mond, hogy itt vagy
mond, hogy fáj,
mond, hogy kellek,
mond viszlát...

Fákat tép a szél és ordít a hideg
Letépi báját és azt mondja ég veled!
Ki tudja helyes-e ilyenkor rombadőlni?
Ki tudja érdemes-e ilyenkor kósza álmot szőni?...

Niki nagyon egyedül érezte magát és szomorúan kitekintett az ablakon.
Puff. Hallatszott a szomszéd szobából. Niki megrezzent. Bebújt a takaró alá, de a villanyt nem oltotta le.
Puff. Még egy zaj, de egy kicsivel közelebbről. Niki már nagyon félt. Nem tudta, hogy mihez kezdjen. Sikítani nem akart, mert lehet, hogy a zajt csapó illető nem tudja, hogy ő itt van...

Később rájöttem, más fontos is van nekem,
És már nem csak rólad szólt az életem.
Ez gyorsan jött és nem értetted,
Így a barátság már nem sokat jelentett.
Azóta máshogy...

Eldobtál magadtól csúnyán csak el,
Nem nézted azt, hogy a szívem törik el.
Kitéptél belőlem valami nagy dolgot,
Ez a dolog a szív, ami már nem boldog...