Írásaim

Sajnálom, hogy úgy viselkedtem,
S, rosszat, fájót tettem.
Ezért most ím, könyörgök ...

Ragaszkodj az ámaidhoz,
mert ha az álmok meghallnak ...

Kétségek gyötörnek,
nem tudom mi tévő legyek..
Széttörted a szivemet,
megaláztad lelkemet! ...

Cseppet sem nyugodt szívvel irányítottam vissza a fényt a ventillátorra. Tudtam, hogy valami volt mögöttem. Még ha csak patkány is, legalább tudnám, merre van. Ekkor újra hallottam. Már nem fordultam arra, mikor apró ütemes kopogással elfutott valami a hátam mögött. A szívem vadul zakatolt, mikor egyszerre több helyről is hallottam a mocorgást...

Szeretlek, bár tudom nincs esély számomra...
Én csak egy porszem vagyok a levegőben...

Nagyszünetben Linda és én „mentünk egy kört” az iskolában. Év eleje óta ezt csináljuk. Pedig az iskola rettentően egyszerű, körülbelül kétféle módon lehet benne kört menni. Felülről lefelé, lentről fölfelé, vagy egy helyben. Három. De akkor is, hogy ne unatkozzunk szünetben, elkezdünk mászkálni, hogy megnézzük, mit csinálnak az emberek. Általában semmit...

Rossz fiú te tudod jól,hogy már nem tetszesz,
mikor énekelsz jusson eszedbe minden velem töltött perc.
Millioszor megbántottál és többé nincs bocsánat már...