Írásaim

A pillantást lopók

Egyedül volt. De mégsem. A lelkében volt ő magányos, valójában szerette valaki....

Először észre se vettem hogy itt van. Csak szép lassan kúszott be a fejembe, fokozatosan. Eleinte azt gondoltam, ez semmi én ember vagyok, aki mindenki felett uralkodik, a tápláléklánc csúcsán ezt is legyőzöm. És sétáltam tovább...

Tűznél ülök, s elgondolom
mi szépet láttam én
Hársfalombot és a napfényt
a kora nyár kék egén

Nagy...

El nem eresztelek csak fogom a kezed:
Csak ma érzem azt, amit máskor soha, szívemben az öröm és a szomorúság egybeforrt.
Édes szerelmem érzelmeit érzem szívemben, mint ha lelkünk,...

Újabb kis ér szakad ki a folyamból és úszik be a 001-es torony kapuján. Áramlik a nép a liftekhez, mindegyikük arcán feltett mosoly. Elég egy kis piros bogyó és az éjjel kisírt szem tele lesz életvidámsággal. Aki mosolytalanul dolgozik, megbüntetik, rombolja a közösségi morált. A különböző pirulák megjavítják az emberek huzalozását, mint a lefolyótisztító a mosogatót...

Mindketten elhagyták a házat. Az eső olyan erővel esett, hogy minden csepp egy-egy kisebb ágyúgolyó méretű ütésnek tetszett rajtuk. A szél olyan erősen fújt, hogy mindenük csontig fagyott már mikor a házból kiléptek. Pár lépés után az eső miatt már minden ruha rájuk ragadt. Ennek ellenére elindultak megkeresni Tündét...

Apa megelégelte a munkáját és azon keresztül az egész életet. Úgy döntött megvilágosodik. Kiült a kertben a fűzfa alá meditálni. Anya hiába kérlelte, korholta, nem használt. A becéző szavak, hosszú kérlelések, gyűlölködő szavak és sistergő szidások, mint lepattogtak róla. Nem hatotta meg, hogy van két fia, akiket még fel kell nevelnie, meg hogy éhen fogunk halni. Meditált. Anyámnak muszáj volt több munkát vállalnia, így sose volt otthon...

Apámnak hatalmas birtoka volt New Orleans közelében, telis tele csodákkal, mesékkel és persze rabszolgákkal. Én pedig velük ellentétben mindent megkaptam kis fruska koromtól kezdve, amire csak vágytam. Apám szeretett, igen a maga módján imádott engem; a tejfehér, vörös csitrit, aki meggyőződéssel szavalta a kedvéért, hogy a Dél örökre tündökölni fog. Ambrosia kisasszony egy mintalány volt, egy magányos mintalány…

Beszaladt az épületbe. Álmomban a baloldali teremből jöttünk ki. Elindult a szoba felé. Az ajtó nagyot nyikordulva nyílt ki. Bent viszont egészen mást talált, mint amire számított. A szobát átjárta az a dohos szag, ami a több éve érintetlen házakban található. A tárgyakat annyira beborította a por és a pókháló, hogy kivehetetlenné lett mi is van a teremben. Ebbe az is belesegített, hogy olyan sötétség volt a teremben, mintha legalább hat méterrel lettek volna a föld alatt. Tünde, miután...