Írásaim

Ha valakit szeretsz,
El kell, hogy engedd.
Ha menni akar...
Akárhogy is fáj a szív,
Meg kell, hogy tedd.
Én megtettem, már nem is tudom,
Hol jár...

Igen az éjjellények, ki tudja, már mióta vannak itt? Este már csak a harcosok, boszorkák, s legbátrabbak mernek utazni. Ő igazából csak az estét szerette s szeretett a csillagok alatt éjszakázni bármily veszélyes volt is – az éjjellényeknek nincs meghatározott alakjuk, mert igazából csak valamely gonosz varázsló teremtményei s ők a rémálmainkból táplálkoznak. S így minden szörny mielőtt világra jönne olyan lesz, mint egy alak egy rémálomból...

Átlagos szombat délelőtt. A fakószürke tömbházak ilyenkor szinte életre kelnek. Az ablakok nyitva, emitt porszívó búgása, ott edénycsörömpölés hallatszik, több helyen rádió szól, és a különböző zene sajátos kakofóniában fonódik össze mire a térre ér. A parkolóban alig van egy-két autó, többen elutaztak, vagy most vásárolnak be a hétvégére. Öt-hat kissrác, tizenkét év körüliek azonnal kihasználják az üresen maradt aszfaltot, nekiállnak focizni, bár kijelölt pálya híján inkább csak passzolgatják...

De ne ragadjunk le 1001 éjszaka meséinél, hiszen nemrég a piacra dobták a magyaros hétmérföldes csizmát. Tíz másodperc alatt tesz meg hét magyar mesebeli mérföldet, de egy baja van, kettő után leválik a talpa. És egy új talp árából kijön két pár hétmérföldes csizma. Nagyobb gond az a fránya tíz másodperc. Annyi idő alatt a termék simán kimegy a divatból, helyét átveszi egy vadi új...