Írásaim

Óriási tombolás, mindent elsöprő tapsvihar. Már már kitört a hisztéria, mikor is a vezér egy intésére minden elcsöndesedett. Láttam, ahogy nekifeszül, óriási szónoklatra készültem. Óriási meglepetés ért. A szája mozgott, de nem jött ki hang a torkán. Gyönyörűen gesztikulált, mulatságos módon járt a szája (mind ez jól látható volt a kivetítőn), de hang nem volt. Ennek ellenére az emberek tapsoltak, éljeneztek...

Lemondani rólad nem tudok, nem lehet.
A csökönyös remény még mindig éltet...

Mikenak már kicsit késő volt fékezni, így már készült arra, hogy felkenődik a sziklára. Az ütközés viszont elmaradt. Érezte, hogy a bokor ágai kissé összekarcolják az arcát, és elszakítják ruháit, de a várt ütközés elmaradt. Miután sikerült kiverekednie magát a bokor fogságából körülnézett. Egy sötét barlangszerűségben találta magát...

Csókod nélkül élni nem lehet,
értük hullajtom fájó könnyemet.

Igaz nem tudom mi a szerelem
de te boldogságot adsz nekem...

Zuhantam zuhantam, senki el nem kapott
egy mély szakadék mi alattam tátongott
de jöttél te, s a szakadék eltűnt
lett helyette csillag, s kínzó bűn...

Fáj, éget a kínzó magány
nem vár más ma reám
csak ő ki mindig lesben áll

várja mikor megy el család barát
s rögvest lecsap rád ...

Dobd el múltadat, s légy valaki más, valaki aki leveti láncait, s éli életét.
Hisz boldog is csak úgy lehetsz, ha szeretsz s meglátod a szabadság szárnyain repülhetsz.
Repülhetsz...

Szeretni és szeretve lenni, ez ami kell nekem.
Álmodni szépet, élni meséket, karodban ébredni fel.
Megélni veled sok - sok csodát, megfeszülni a kéjen át...