Talán...

Egy borongós, őszi nap. Kint ülök az ablakpárkányon, a kedvenc helyemen. Az ember csak álmodozik nyugodtan, nem zavarja senki és semmi. Hallom, hogy kopog az eső a tetőn, beszippantom a friss illatot. Nagyon hideg van, körülbelül tizenöt fok lehet, de a lábam a meleg radiátoron pihen. Este van, már a napot se látom. Talán csak takarják a felhők. A sötét felhők, melyek "csak úgy" vannak, voltak, és lesznek is. Borongósen, esősen, szomorúan vonulnak hegytől völgyig, völgytől mezőig. De hordozzák a reményt is: egyszer talán kisüt a nap...