szomorú szerelmes idézetek (kedvenceim)

Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.

Miért kellett, miért nem mondtad,
Egyszer lesz csak, nincs több holnap.
Soha nem kértem, mondd, miért adtál!
Ami nem volt, az nem fáj.


Kívántalak mindig téged,
De a perc nem jön el soha már.
Csak játéknak nézted a szívem,
És ha volt kedved, játszadoztál.

Mit ér neked a szívem,
ha így dobod csak el?
Mit ér a holnap, ha várlak,
de régen mást ölelsz?

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént

A szerelem sebét ugyanaz gyógyítja meg, aki ejtette.

Nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdanta egy volt, s állta a vihar dühét, látod a két vonal hogy összeillik?
Van amit a természet egynek alkot és a sors kettészakít.

Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, -ami Téged mindig űz-,
az árnyék, lehetek a fény, akkor sem értenél!

Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

Mikor nevetünk, mindig másokon nevetünk. Mikor sírunk, mindig magunkat siratjuk.

Egy könnyező szem annyit csinál, ahány belenéz.

Ha elvennék tőlünk mindazt, ami fájdalmat okoz, mi maradna?

Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szüksége arra a szóra, hogy "sajnálom".