Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br /> <br /> <br /> <br /> 1. Szükséges – e szórakoztató...
– Béla, mit tapasztalt?<br /> – Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Friss hozzászólások
kaliban: A gecis faszom beleverem, ez v...
2026-05-29 16:42
szopi01: Igen, ez megtörtént velem és n...
2026-05-29 08:52
meszkete: Igaz történet?
2026-05-26 21:08
Scylla: Várjuk a folytatást.
2026-05-23 22:04
P.Valley: Szia! Köszönöm kérdésed! Igen,...
2026-05-20 23:50
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Programozás az 1950-es években

Andrew S. Tanenbaum – Számítógép-architektúrák című könyvéből (25. oldal) egy szösszenet. *0

Ezekben a korai években a legtöbb számítógép „aki kapja, marja” elven üzemelt, ami azt jelentette, hogy a gépet a programozó személyesen kezelte*1. Minden gép mellett elhelyeztek egy időbeosztó lapot, és a programozó, ha programját futtatni akarta, lefoglalt egy intervallumot, mondjuk szerda reggel 3-tól 5-ig (számos programozó szeretett a gépterem csendes időszakaiban dolgozni)*2. Amikor eljött az idő, a programozó – egyik kezében egy láda 80 oszlopos lyukkártyával (az akkori bemeneti adathordozóval), másik kezében egy hegyes ceruzával*3 – belépett a gépterembe. Érkezését követően udvariasan az ajtó felé tessékelte az előtte ott dolgozó programozót*4, majd átvette a számítógépet*5.
Ha FORTRAN-programot*6 akart futtatni, akkor a következő lépések megtételére kényszerült:

1. Átszaladt a programkönyvtárakat tároló szekrényhez*7, kivette a FORTRAN-fordító feliratú nagy zöld ládát*8, tartalmát a kártyaolvasóba helyezte, és megnyomta az indítógombot.
2. FORTRAN-programját a kártyaolvasóba helyezte*9, és megnyomta a folytatás gombot, mire programját a gép beolvasta*10.
3. Amikor a számítógép megállt, még egyszer beolvastatta a FORTRAN-programot*11. Némelyik fordítónak ugyan csak egyszer kellett végigolvasnia a bemenetet, többségüknek azonban kétszer vagy többször*12. Minden olvasási menetben a vastag kártyaköteget újra kellett olvasni*13.
4. Végül a fordítás a végéhez közeledett. A vége felé a programozó gyakran idegeskedett*14, hiszen ha a fordító programhibát talált, ki kellett javítania, és az egész eljárást meg kellett ismételnie*15. Ha nem volt hiba*16, a fordító az elkészült gépi nyelvű programot lyukkártyára lyukasztotta*17.
5. A programozó ezután a gépi nyelvű programot és az eljáráskönyvtár kötegét a kártyaolvasóba helyezte, és mindkettőt beolvastatta*18.
6. A program végrehajtása megkezdődött*19. A legtöbb esetben a program nem működött*20, menetközben valahol váratlanul leállt*21. Általában a programozó babrált egy kicsit a vezérlőpult kapcsolóival és nézegette a jelzőlámpákat*22. Ha szerencséje volt*23, kitalálta mi a baj, kijavította a hibát, visszaszaladt a nagy zöld FORTRAN-fordítót tartalmazó szekrényhez*24, és kezdte az egészet elölről. Ha nem volt szerencséje*25, kinyomtatta a memória tartalmát*26, és ezt a memóriamásolatot (core dump) hazavitte tanulmányozni*27.

Kis különbségekkel évekig ez volt az általános eljárás sok számítógépközpontban. A programozónak meg kellett tanulnia, hogyan működik a számítógép, és mit kell tennie, ha leáll, ami elég gyakran előfordult*28. A gép gyakran csak várakozott, amíg az emberek a kártyákat a gépteremben ide-oda hordozgatták, vagy azon törték a fejüket*29, miért is nem működik a programjuk rendesen.

*0 Ezek lesznek az én kommenteim a történethez, mert ezt nem bírtam szó nélkül hagyni.
*1 Mert ma már vannak csicskák, akik lepötyögik a programozók helyett a programot?!
*2 Idióták.
*3 Nem, nem azzal, amire Te gondolsz, hanem ceruzával.
*4 Idézem: „Még mindig itt vagy Józsi? Húzzál már a picsába, b***meg!”
*5 Nagyjából 10tonna volt a súlya akkoriban. Még szerencse, hogy nem a kezéből vette át.
*6 Ajánlom a Google-t.
*7 Ugye milyen érdekes? Ma meg kattintasz kettőt és voála!
*8 Miért pont zöld?
*9 Ez nem azonos a maiakkal. Közel százszorosa a mérete a maiakéhoz képest.
*10 Ez a művelet nagyjából 20-25percet vett igénybe.
*11 Újabb 20 perc.
*12 Negyvenötször.
*13 Általában 60-150 kártyáról beszélünk itt.
*14 Itt: gyakran = mindig
*15 Muhaha! xD
*16 Olyan nincs, hogy nincs!
*17 Nem, nem azzal, hiszen volt nála egy hegyes ceruza!
*18 Mivan?
*19 Hurrá!
*20 Meg se lep.
*21 Akárcsak a Windows manapság.
*22 Ha felvillant a sárga is a piros alatt, akkor sebességbe tette az autóját és már indult is.
*23 De nem volt.
*24 Miért, visszarakta oda valamikor is azt az izét?
*25 Hát az esetek 106%-ában.
*26 Ha nem működött a gép, akkor hogy nyomtatott? Egyébként meg próbálnánk meg ma kinyomtatni egy memória tartalmát! Nagyjából 6hektárnyi erdő kéne a papírmennyiséghez, hogy 1GB memóriát kinyomtass!
*27 Sztahanovista barom.
*28 Windowsban is manapság.
*29 Mármint a gépen?apám is,csak más-más hangsúllyal.
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: