Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,
megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak!
Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben...
...és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem, meghalok a vágytól
és...
...féltem hogy elvesztek valakit, aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elvesztettem)!
Lehetünk szerelemesek boldogság
nélkül és boldogok szerelem nélkül.
Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek,
hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat...!