Lekapcsolt lámpa

"Nincsenek szavak és nem is lesznek. Beszéljen a test, a lélek és a düh, ami belőled áramlik! Én itt vagyok neked... Add ki! Kérlek, hadd szenvedjek a dühödtől és minden egyéb fájdalomtól, okozz nekem ezzel boldogságot! Okozz nekem ezzel örömet, ha már nem jössz vissza felkapcsolni a lámpát. Itt hagytad nekem, nem világít... Sötét van. Sötét a szívem, a lelkem és a testem is. Sötét vagyok! Világítsd be újra a lényem, had virágozzon tovább! Ne hagyd eltávozni! Elindultál utadra, itt hagytad nekem a bús világot. Utoljára elszállt a szádból egy érzelmes, lágy dallam, ami súgta a reményt, aztán távoztál... Vissza sem néztél a lámpára. Itt hagytál reménykedni, így hát reménykedem a szebb jövőben, amit a nedves ajkad súgott nekem. Kérlek, utoljára kapcsold fel a lámpát és ne hagyd kialudni, ne hagyd, hogy sötét legyen! A sötétség eltakarja az egymásért érzett vonzalmunkat, s az örök rajongást egymás iránt. Vigyázz erre a fényre!"