Képzelet

Sosem vagyok magányos. Még akkor sem, ha egyedül iszom a whiskymet egy bárban. Azért nem vagyok magányos, mert mindig velem vannak az emlékeim és a fantáziám. Ha az embernek megvan mindkettő, akkor sosem lehet magányos. Ha emlékeid nincsenek vagy elvesztetted őket, de a fantáziád megvan, nincs másra szükséged csak egy tollra és papírra, velük olyan emlékeket varázsolhatsz amilyeneket csak akarsz. Én néha ezt teszem, és gyakran elmosolyodom, mikor végül megtörténnek. Igen megtörténnek, mert ha valamire nagyon vágysz, úgyis arról fogsz fantáziálni és végül beteljesül. Viszont előfordulnak esetek mikor máshogy alakul az ember élete, mint ahogy elképzelte, de akkor sem szabad csüggedni, mert mindennap valami új kezdete és ismét elmélyedhetsz elmédben, ahol olyan világot teremthetsz amilyet akarsz.