Ismerd a múltat, Élj a

Ismerd a múltat, Élj a jelenben, Lásd a jövőt!

Letűnt idők, letűnt képek én csak sírok, s ha visszanézek
Szép emlékek melyekbe elbújok, s nem félek.

Térjünk hát nyugovóra
Rég elütötte már éjfélt az óra.

Visszanézek, s előre látok,
Hát a kurva anyátok.

Azt várják tőlem, hogy lelépjek, én ezt megértem.
De nem értem.

Elvesztettem mindent a barátságot, a hitet s a reményt,
Mindent, ami valaha volt az enyém.

Ennyi volt hát a mese vége, kiállok hát az erkélyre.
De félek, s inkább mindentől visszalépek.

Család, s élet többé nem számít
Mert e kettő átok, s nem ajándék.

Család, barátság, hit, s remény
Ezek üres szavak, mint az enyém.

Megvan bennem minden erő
Mi egy emberben fellelhető
De velem szemben túl nagy a negatív mező.

Nyugodj meg lelkem
Nem lesz többé részesedésed sikerben.

Ennyi volt a mese mára
Lépjünk ki a nyomorúságból
S ébredjünk fel ebből az álomvilágból.

Visszanézek s előre is látok
Ne tudjátok meg, mit látok.

Ennyi az élet nem több
A negatív dolgokból van a legtöbb.

Meleg van, s alig várom
A hideget melyben majd fázom.

Mikor baj van mellettük állok
De az emberek kegyetlenül hálátlanok.

A miértre a választ soha ne keress
Mert e kérdés hozzád túl sikeres.

Bizalom, s barátság ez oly otromba
Mert sajnos soha nem lehetnek szinkronba.

Erő, hit s akarat
Mind olyan, mint egy daganat.

Ész, erő, hit, s oly szent akarat
Ez mind olyan, mint egy daganat
Bárkire odatapadhat.

Barátom elmondom
Mit mondott a tanárom.
Aki az élet
Tőle még én is félek.

Mert a tisztelet a félelemből is nyerhető
Ez egy hatalmas megnyerő erő.

Ami vegaszban történik az vegaszban is marad
Mert ha nem, akkor az meg is harap
És az egy életre megmarad.

Nem vagyok a szavak embere
Akár egy rég egyedül élő remete.
De egyet megmondhatok
Kabd be a faszom.

Düh és harag
Semmi más mi nekem megmaradt.

Hülyülök, poénkodok
És nem tűnik fel, hogy az élet komoly dolog.

Az bánt engemet, hogy téged alig ismerlek
Mégis egyre jobban kedvellek (szeretlek).

Elmesélek egy történetet
Melyben az emberek törvénytelenkedtek.

Ha elbújok, s nem félek
Végre úgy érzem ismét élek.

Az életben a szabályok, és törvény nem számít
Mert egy a lényeg éld túl a halálig.

A halál, mely gyakran megváltó
Az ígéretet, hogy eljön mindig betartó.

A halál és forradalom mindig együtt jár
Hogy megéri-e, ez csak magán áll.

Ha a halált választja, megbékél
Ha az életet tovább gyáva rabként kél.

Ha valaki meghal, ki hozzád közel áll
A lelked elveszít egy darabkát.

Ez a darabka először fel sem tűnik
Majd hiányzik, végül elfelejtődik.

Hit és igazság?
Ezek mögött nincs más, csak a tömör hazugság.

Rossz emlékek, de én még mindig élek. Megölhetitek (elvehetitek)
Azt kit szeretek, de nem mondom, hogy Isten veletek.