Emlék Észrevetted már, hogy oly

Emlék

Észrevetted már, hogy oly rövid az élet? Örökké csak küzdünk valamiért, kívánunk ezt-azt, célokat keresünk, álmokat kergetünk, és csak remélünk, bízunk a sorsunkban. Járjuk az utat, ezer meg ezer könnycseppel, millió mosollyal, felejthetetlen pillanatokkal, múlhatatlan emlékekkel. Néha megállunk, gyönyörködünk a „nagy műben”, leborulunk a titkok előtt, hálát rebeg ajkunk, aztán fáradhatatlanul újabb vágyak után kutatunk. Vannak fejezetek, melyeket ki szeretnénk törölni, vannak érzések, hangulatok, gondolatok, melyeket semmivé tennénk ha lehetne. Megismételnénk az első szerelem szenvedélyét, a csókot, melyet az adott akinél ott hagytuk a szívünk, keresünk lábnyomokat a homokban, hangokat a szellőben, nevetéseket a madarak énekében. Hideg téli napokon a napfény melegét, magányban a társaságot, zajban a csöndet… Felidézzük a gyermekkor ízét, a kert magányát, a zsibongó fiatalságot, keresünk arcokat a sötétben, mosolyt , mely egész életünkben elkísér majd. Könnyeket ejtünk a múltért, mosolygunk az elképzelt jövőn, a koporsó árnyékában, sírva rogyunk össze. És egy ponton csak emlékezni akarunk…
Hangok után ízeket, jeleneteket, képeket felidézni. Nem vágyunk másra, csak hogy továbbélhessük a pillanatot azzal, akit a legjobban szeretünk. És ha rájövünk, hogy már nincs kéz, melyet felénk nyújthatna, nincs mosoly, mellyel megajándékozhatna, nincs szó, melyet kimondhatna, nincs perc, melyet átélhetne, akkor kezdünk el menekülni, rohanni emlékeink azon időszakába, azon napjába, mikor még volt mi, mikor együtt tudtunk nevetni a bajokon.

Gondolkoztál már azon mennyi olyan dolog van az életedben, ami külső szemmel apróság, neked viszont mindennél többet ér? Két szempár a holdfényben, naplemente a tóparton, közös nevetés, egy jó zene, egy lopott mosoly, egy ölelés...Az emlékeinket mi tesszük hatalmassá, azzal, hogy emlékezünk rá, hogy a nehéz időkben felidézzük őket, hogy szívesen gondolunk rájuk vissza. Azok az igazi események, melyek életünk végéig képesek mosolyt csalni arcunkra, melyeket nevetve mesélünk unkáinknak is. Mindenkinek szüksége van egy pillanatra, egy percre, egy olyan emlékre, melyet ha megragad képes kihúzni a nehéz időkből, a lelket rázó időszakból.