Udinász folytatta a halpucolást. Visszagondolt saját szavaira. Elesettek.
"Vajon ki követi lépteinket? Ki követ minket, az elfeledetteket, értékteleneket, mellőzötteket? Amikor az út bukáshoz vezet, senki sem lép rá szívesen. Az elesettek. Miért zokog értük a szívem? Nem is értük, hanem értünk, hiszen bizonyos, hogy én is közéjük tartozom. Rabszolgák, jobbágyok, névtelen földművesek és munkások, elmosódó arcok a tömegben - csak egy maszatfolt az emlékezeten, csosszanások a történelem lapjainak margóján.
Meg lehet állni, meg lehet fordulni, és lehet a homályt fürkészni? Lehet látni az elesetteket? Lehet valaha látni is az elesetteket? S ha igen, milyen érzelem születik abban a pillanatban?"
Arván könnyek csordultak végig, lecsepegtek koszos kezére. Tudta a választ a kérdésre, éles késként hasított belé a válasz... a felismerés.
Steven Erikson - Éjsötét áradat
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...