A lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. S a szívem majd megszakad. Telnek a percek, órák, napok, és nekem egyre jobban fáj. Az idő múlásával egyre rosszabb… Nem keres, mintha elfelejtett volna, és én olyan hülyén érzem magam. Még mindig várok arra hogy visszatérjen. Holott ez már lehetetlen. A lemondás az egyetlen esélyem.
(Kovács Nikoletta)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...