A Hold halványan ragyog, s

A Hold halványan ragyog, s én itt vagyok... egyedül... ez olyan mikor egy kismadár a fa ágára lecsücsül s várja, várja párját ki elszállt, s nem tér vissza soha már... talált valaki mást, kit jobban imád mint bárki mást... de én csak ülök és várok és sírok... mert elhagytál... mert itthagytál... de a kismadar is tovaszáll és őis talált valaki mást... és ez a valaki őt viszont szereti nem úgy, mint TE... de ez rég volt, szép volt, elmúlt... de néha mikor a Hold halványan ragyog, s én egyedül vagyok titkon RÁD gondolok...