Zűrzavar

Túl sok gondolat fojtogat,
Titokban metszi el torkomat.
Túl nagy már a zűrzavar,
Sok az érzés mi felkavar.

Gond rengeteg ül vállamon,
Megéget, fáj nagyon.
Gondolatok kavarognak,
Érzések rám zúdulnak,

És síri csendben ülök,
Nem szólok, csak tűrök,
S csak azon tűnődök,
Miért e lánynak örülök?

Miért rá gondolok, ha ébredek,
Miért ő jár fejemben, ha fekszek?
A sok kérdés lassan őröl fel,
Nem bírok az érzéseimmel.

Túl sok gondolat fojtogat,
Titokban metszi el torkomat.
S mikor végképp egyedül vagyok,
Ő az, kire gondolok.