Zavaros álom

Ökölbe szorított kézzel állsz,
és legszivesebben a falba ütnéd a kezed,de nem tudod.
A fejedben kavarognak a gondolatok.

Egy pusztában állsz,
fák, bokrok, és virágok nélkül.
Keresed a reményt,az életet,
de még búvóhelyet sem találsz.
A nap süti, égeti homlokod.
Térdeden lecsorog a sós verejték
és beissza a homok.

Jól akarsz csinálni mindent,
de érzed már,hogy betemet a homok.
Sirály repül el feletted,
ő tudja mit tehet.
Egy gyenge szellő meglebegteti a hajad,
törékeny tested a földhöz ragad.

Álmodból felébredsz és
már tudod, hogy mit kell tenned.
Megiszol egy pohár vizet
és elindulsz mert van aki már vár,
szeret és segít neked.