S voltál alattvalója a földnek,
nárcisz lágy szárán kúszó tavasz,
ölelkezés megfogant ágyasa,
karomban kemény férfialak.
S voltam tested felett a délibáb,
bozóttűzben sikoltó bokor,
pupillád tükrében térhajolás,
vad gondolat a homlokodon.
S életünk a megdermedt időben:
vajúdó pillanatok fűzére.
2012
Sea Miller
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Hozzászólások
Már "régen" kinéztem ezt a verset, és örülök - bár nagyon mégsem csodálkozom -, hogy itt is népszerű.