Volt egyszer egy szép leányka

Volt egyszer egy szép leányka, egy szép fiút szeretett,
de a fiú őt megcsalta s könnyen nevetett.
A kislány csak várta, visszavárta kedvesét, de a fiú nem jött el, másnak adta a szívét.
A kislány nem tud várni, a fiú nem jön el, a sinekre ki kell állni, hogy a vonat üssön el!
Közeledeik a gyorsvonat megcsikordul a kerék, s egy-kettőre kitódul a kiváncsi nép.. a tömegből jön egy fiú, lesüti két szemét, rápillant a kisleányra, s felismeri kedvesét!
A kislány kinyitja a szemét, szomorúan néz fel rá, s felidézi emlékét. Tudtam, hogy eljössz, nem hiába vártam én, mostmár mégis tudom, te vagy az enyém!
Lehanyatlik a lány feje, lehunyja két szemét, mire az orvos megérkezik a lány már nem él.
A tömegből jön egy lányka, átfogja a fiú derekát, majd kedvesen szól hozzá, menjünk kedvesem tovább!
Nem megyek én innen tovább, szólt a fiú csendesen, őt szerettem tiszta szívből, ő volt az én kedvesem!