Viszontlátás tépi fel

A harapás & karmolás
Nagyon lassan gyógyul.
Az égés örök. Semmi más,
Mi a bőrt felsérti ily álnokul.

A lélek kérge az más:
Annak a szó mi fáj
& a heget viszontlátás
Tépi fel, előttünk ha Ő jár,

Az ó-szerető szép szőkén.
Megüt a szépsége,
Hasít a kín, ha lép büszkén.
Ugyanaz a két kék szeme

Kacsint énreám üdvözlőn.
Az a kopott póló,
Mit letéptem róla önzőn
Mikor először elém állt vonzón...

Meglátott. A mosoly arcán
Felderül. Ahogy néz utánam,
Csak mosolyog bamba sután.
Szeméből látni: feledni ajkam

Nem volt még érkezése.
Hangom talán őrzi
Még & szemeim emléke
Űzi. Álmában fel fogok sejleni.