Várlak

Miért nem úgy alakul az élet, ahogy mi szeretnénk
miért várjuk még, hogy csoda történjék
remélve, hogy jóra fordul minden
s megkapjuk azt, amit ma nem.
Ma még nem, de holnap talán igen,
mindig csak várni, míg elmúlik az élet.
Nem szomorkodom, hisz még reménykedem,
hogy mellettem állsz, s fogod két kezem.
Ahogy telnek a napok, múlnak a hónapok
halványul a kép mi rólad alkotott
de mikor szemedbe nézek, belül megremegek
várom érintésed,de nem teszed meg,
csak ülsz némán, egy-két szót szólva
feszült csendben, te mindig csak hallgatsz.
Nem tudom, van-e még esélyem
reménykedem én, bár már kételkedem,
csak el kell felejtselek, de nehezen megy
hiszen, ha meglátlak, feltörnek az érzések.