tudod, hogy hol keress..

Jó ideje szakadatlan csábítalak,
de utamat szegik erős bástyák, falak.

Vállalnám a bűnt is, mert másképp nem lehet,
de e harcot csak én harcolom... nélküled.

Szavaid, mint megannyi váratlan pofon,
s én mégis érted égek, kétezer fokon.

Álmodtál velem, - mondod- szerelmeset,
hát most én is álmodom.. éberen, kéjeset..

Csókolni akarom édes szád, nyakad,
hallani, hogy koccan fogammal fogad.

Ajkad kis szegletéből pásztáznék tovább,
míg szívem lüktetése egyre szaporább.

Majd megérinthetem végre nyelvemmel..ott..
apró fogadon az édes rajzolatot...

Aztán lassan siklanék le gerinceden,
vadul harapdálva, bénultan, részegen.

Feküdj csak nyugodtan! de fogd meg két kezem!
Mutasd hogy mit tegyek! rendelkezzél velem!

Ha csókom, ölelésem, felkelti a vágyad,
forró testem legyen a megvetett ágyad.

Tégy birtokoddá! De csókod szelíd legyen
Hagyj megpihenni közben békés szíveden.

Már csak ölelni vágylak, nem kívánok mást
karjaidban megélni ....a villámcsapást...

Mint ott sok-sok éve egy szerdai napon,
mikor még hihettem, hogy szíved megkapom.

Már nem élek a múltban, így Hozzád kiáltok,
a JÖVŐT akarom, egy hívószódra várok.

A megígért szerelmet megélni akarom!
Ne hidd, hogy bűn ez, csak sok évnyi jutalom!

S míg ajkam elhagyják e szánalmas sóhajok,
Te csak annyit mondasz: "én hűséges vagyok"

De hiába hajtogat kegyetlen szád nemet,
elárul csábító, szemtelen kék szemed.

Igaz, nem kérhetem, hogy bűnösen szeress,
de ha így is kellenék, tudod, hogy hol keress...