Csak neked dobban a szívem,
beléd szerettem
réges-régen.
Ölellek, csókollak,
érzem illatod éjjel-nappal,
rád gondolok
amikor csak tudok.
Nem bírok betelni veled,
kellesz, hogy teljes legyek,
akarom a szerelmed.
Félek te nem szeretsz,
hisz mondani mindent lehet,
érzem, elfelejtesz
lelkedből.
Talán így van?
Talán nem.
Súgd meg halkan,
csak miénk legyen a pillanat.
Miért nem vagyok elég neked?
Miért nem kellek neked?
Miért kell mellettem más?
Miért küldöd másnak is ezt a borzongást?
Ne játsz velem édes!
Mert még koppansz egyet,
ne játsz velem kedves,
mert még kapsz te is éles döféseket,
nem igazi "szeretlek"-et!