Talán nem is létezett

Egykor féltem,
és kértem,hogy ne
legyen közelemben az ördög.
Mint a fán a levél, úgy
reszkettem és fáztam , mintha
jéggel kenegették volna a hátam.
De most vörösek a könnyeim,
mert vér tapad kezedhez.

Istennek képzelted magad,
hogy ilyet megtehetsz?
Esélyek sokasága zúdult sokszor
életedbe!
De Te egyiket se kaptad el,
pedig éintetted kezeddel!
Bölcsőnket mosthán ringattad,
majd sorsunkat eldobtad!
Haszontalanul élted napjaidat!

Most árnyék és sötétség vesz körül.
Egyedül vagy, oly’ egyedül,
mint egykor az, aki mindent megtett értünk.
Elveszett vagy,oly’elveszett,
mint mi voltunk ártatlanul,gyerekként.
Félsz, talán félsz,
mint amennyire mi féltünk.
Gyáva vagy, mint az ördög,
ki a pokolba menekül.

Elmenekültünk volna egykor előled,
de kicsi volt az élet.
Szenvednünk kellett,
met senki nem segített.
Azt kapod, ami jár!
Rajtad nem segít semmi már!
Már csak gyűlöletet érzek és
azt, hogy ami jó volt benned,
talán nem is létezett...