Sütött a nap.
Nevettünk…
Egy pillanat…
Közelebb a boldogsághoz,
Mint halandó érhet talán…
S e szavakat
Most mégis megvetem,
És tompán morgó
Vérkönnyes zokogással
Siratom befelé a múltat,
És átkozom a jövőt.
Már nem barátaim a szavak,
Már folynak a gondolatok,
Már belém vésődött: nem szabad!,
S a folyam pont oda fut,
Hol a szívem lenne…
Ha nem lenne nálad,
A szekrénybe zárva.
Ha tudnám a kiutat…
De a kulcsokat
Fémpalacsintává főzték az évek,
S szemed súgta: ez az élet!
Hát nem érdekel.
És nem fontos, hogy mit érek el,
Mert a pillanat,
Mit életünkkel mindhiába kajtatunk,
Megveregette a vállamat,
S mivel ez a legtöbb, mit kaphatunk:
Köszönöm.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Nem tudom, az a kakas vagy-e... :grinning: