Sütött a nap.
Nevettünk…
Egy pillanat…
Közelebb a boldogsághoz,
Mint halandó érhet talán…
S e szavakat
Most mégis megvetem,
És tompán morgó
Vérkönnyes zokogással
Siratom befelé a múltat,
És átkozom a jövőt.
Már nem barátaim a szavak,
Már folynak a gondolatok,
Már belém vésődött: nem szabad!,
S a folyam pont oda fut,
Hol a szívem lenne…
Ha nem lenne nálad,
A szekrénybe zárva.
Ha tudnám a kiutat…
De a kulcsokat
Fémpalacsintává főzték az évek,
S szemed súgta: ez az élet!
Hát nem érdekel.
És nem fontos, hogy mit érek el,
Mert a pillanat,
Mit életünkkel mindhiába kajtatunk,
Megveregette a vállamat,
S mivel ez a legtöbb, mit kaphatunk:
Köszönöm.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Hozzászólások
Nem tudom, az a kakas vagy-e... :grinning: