Sütött a nap.
Nevettünk…
Egy pillanat…
Közelebb a boldogsághoz,
Mint halandó érhet talán…
S e szavakat
Most mégis megvetem,
És tompán morgó
Vérkönnyes zokogással
Siratom befelé a múltat,
És átkozom a jövőt.
Már nem barátaim a szavak,
Már folynak a gondolatok,
Már belém vésődött: nem szabad!,
S a folyam pont oda fut,
Hol a szívem lenne…
Ha nem lenne nálad,
A szekrénybe zárva.
Ha tudnám a kiutat…
De a kulcsokat
Fémpalacsintává főzték az évek,
S szemed súgta: ez az élet!
Hát nem érdekel.
És nem fontos, hogy mit érek el,
Mert a pillanat,
Mit életünkkel mindhiába kajtatunk,
Megveregette a vállamat,
S mivel ez a legtöbb, mit kaphatunk:
Köszönöm.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Nem tudom, az a kakas vagy-e... :grinning: