Szikla Szélén

Sziklát markol bágyatag
fönn, fönn a hegytetőn
Tíz körömmel fogja még
nincs mosoly az elmenőn

Egy köröm malomba tört
másik párját nem leli
A harmadik nem bírja már
s csak heten tudják védeni

Ha ölel szikla, érdes az
csókját tépik vasfogak
De hét körömmel tartja még
más nem segít, csak tenmagad

Egy elhagyott hitszegőn
egy a múltba kárhozott
Harmadik csak elbukott
így imát négynek mondhatott

A kő mind élettelen,
hát szikládat mért csókolod
Nem él itt egy szál virág
balsors az, ha hajszolod

Egyet súlya zúzta szét
másik még itt volt előbb
Harmadik csak elköszönt
s csak egy maradt, a legdicsőbb

Mélyre vág éles perem
védtelen ki ily csupasz
Pár szilánk és vérbe fúl
a jó szó itt már nem vigasz

Csak egy, ki végsőkig dacolt
sziklára harmatot lehel
Hogy más, ha lábát megveti
majd annak gyémánt leszel

És enged...halkan hull alá
mint elhagyott kőszobor
Szikla ellen mit sem ér
egy gyönge kis mosoly

Ott lenn a sok kő alatt
újra sziklát ölel
Némán kér, hisz tört a nyak
de a szikla nem felel...