Szeretlek...

Szeretlek, könnyű kimondani, kár hogy nem tudtad végig gondolni, mit okozol ezzel. Most miattad könnyes a két szemem, azt hittem tényleg így gondoltad, hogy őszintén tiszta szívvel mondtad. De becsaptál rútul, aljas módon, s várom, hogy a holnap enyhülést hozzon...
Szeretlek...
Neked ez semmit sem jelent, hisz könnyen elengedtél egy szerelmes kezet, nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték. Mik egy naív lány szívét darabokra törték...
Szeretlek... Miért mondtad ezt nekem? Hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem. Tudtad jól, hogy hazugság az, mit suttog ajkad, cseppnyi megbánást sem látok rajtad...
Szeretlek... Ezzel a szóval boldoggá tettél, de nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél! Hittem, hogy életem majd szép lesz veled, de csak keserűségem köszönhetem neked...
Szeretlek... Bírtam benne, hogy úgy is marad, de szemed máson gyorsan megakad, engem, mint egyszerű játékot eldobtál, hogy mit okozol ezzel? Bele se gondoltál...