Szegényen halok meg

Szegényen halok meg, kitörni nem tudtam soha
Irigyelte tőlem a sors, a gonosz mostoha
Bár csalfán csábított torz tükröt rakva elém
Távoli boldogulás délibábját vetítve felém

Én küzdve rohantam e tünemény után
Belekaptam a semmibe, s néztem ostobán
A sors gúnyosan nevetett, aztán csalt tovább
És én bukdácsolva törtettem az éltem folyamán

Loptak csaltak engem, kiket védtem én
A gazdag is tőlem lopott, ki volt hát a szegény?
A pénz nem érdekelt csak a hiánya zavart
Hogy nem lehet enyém mit a szívem akart

Ha volt adtam, hát el is vették tőlem
Mit eloroztak már, elég is lenne bőven
Nem szégyellem a sorsom, nem bánom mi volt
Elfogadtam a rosszat és ha akadt, a jót

Végig éltem az éltem, szegényen halok
De sorsomban osztoznak a gazdagok
Hisz hiába a harács, a nagy vagyon
Ha meghalsz ugyan az a föld lesz a síron