Sosem értettem
az emberek gondolkodását.
Miért kell lenézni azt
aki az átlagtól eltérő
kicsit más?
Belerúgni, mikor
már amúgy is a földön fekszik.
Miért nem lehet neki
segítő kezet nyújtani
és egy percre megállni?
Belegondolni, hogy
nem biztos, hogy
saját hibájából
kell neki kirekesztettként élni,
arra csak vágyakozni,
hogy képesek legyenek
őt a többiek befogadni.
Mert titkon arra áhítozik,
hogy a nagy átlaghoz tartozhasson.
Mikor végig megy az utcán,
ne kelljen neki elviselni,
az emberek tekintetében:
lenézik, semmibe veszik.
Miért nem lehet minden
embert egyenlőként kezelni?
Társaink erre miért nem képesek?
Vannak kivételek persze,
mert mindig akadnak szerencsére,
akik látják azt, hogy a különféle
problémákkal küzdők is élők.
Érezni tudó lények,
csak ők picit másmilyenek.
De ettől még igenis
teljes mértékben
joguk van az élethez.
Az eltaposás helyett inkább
jobban esne nekik egy kis segítség,
vagy akár kedvesség.
Biztos vagyok benne,
hogy ha ezt az emberek többsége,
- akik nem képzik részét a kivételnek,
ezt megtenné, tuti,
hogy nem szakadna rájuk az ég,
és legalább magukban
bizonyosságot nyernének,
mikor egy nap végén hazatérnek:
"Igen, van bennem emberség és jóérzés"