Lassan kibomlottam a szalagokból:
- orgonafa alatt illat voltam -
koppanó esőddel, fakadtam porból
s szemed tükrében, lángba hajoltam.
Lassan kibomlottál a kötelékből;
- fakéreg és moha illat voltál -
s változtál viharos széllé kerékből,
és öledbe kapva szorítottál.
Bíborba öltözött akkor az ég is,
madarak rajai rebbentek szét,
villámok százai cikáztak végig,
mikor szél söpört földig minden mezsgyét.
S lánctalan így lett a megfeszülés;
pillanatból festett, viharos festmény.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
bogumil ·
Ez vers a javából. Remekeltél! Gratula.
Velyn ·
Nem szoktam kommentelni, de ez nagyon szép! Szavakkal festeni?
Sotetfeher ·
Nagyon szép, nagyon tetszett.