Lassan kibomlottam a szalagokból:
- orgonafa alatt illat voltam -
koppanó esőddel, fakadtam porból
s szemed tükrében, lángba hajoltam.
Lassan kibomlottál a kötelékből;
- fakéreg és moha illat voltál -
s változtál viharos széllé kerékből,
és öledbe kapva szorítottál.
Bíborba öltözött akkor az ég is,
madarak rajai rebbentek szét,
villámok százai cikáztak végig,
mikor szél söpört földig minden mezsgyét.
S lánctalan így lett a megfeszülés;
pillanatból festett, viharos festmény.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
2025-01-19
|
Novella
Ez egy szösszenet az gyűjteményemből. Bl műfaj. Valentin napra íródott.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
bogumil ·
Ez vers a javából. Remekeltél! Gratula.
Velyn ·
Nem szoktam kommentelni, de ez nagyon szép! Szavakkal festeni?
Sotetfeher ·
Nagyon szép, nagyon tetszett.