Csak lágyan terül
ránk az éj,
húzza- vonja
szokatlan csendjét,
egy széles mellkas
hozzám ér.
Árnyékban
karod kemény,
mégis párnám
már oly rég,
bőrödre pettyekben
cseppen a fény,
a roló résein befér.
Hajnal karcolgat;
órámon a mutató
hármat mutat,
kezeim közé fogom arcodat,
s milyen igaz;
egy félálmos hullámzást megér,
mielőtt kicsit aludni tér,
a négy tenyér.
2012. május 3.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
E.K. ·
Szép.
millkacsoki ·
:heart:
Marokfegyver ·
Be kell vallanom, hogy hiányoznak a verseid.