Csak lágyan terül
ránk az éj,
húzza- vonja
szokatlan csendjét,
egy széles mellkas
hozzám ér.
Árnyékban
karod kemény,
mégis párnám
már oly rég,
bőrödre pettyekben
cseppen a fény,
a roló résein befér.
Hajnal karcolgat;
órámon a mutató
hármat mutat,
kezeim közé fogom arcodat,
s milyen igaz;
egy félálmos hullámzást megér,
mielőtt kicsit aludni tér,
a négy tenyér.
2012. május 3.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
E.K. ·
Szép.
millkacsoki ·
:heart:
Marokfegyver ·
Be kell vallanom, hogy hiányoznak a verseid.