Csak lágyan terül
ránk az éj,
húzza- vonja
szokatlan csendjét,
egy széles mellkas
hozzám ér.
Árnyékban
karod kemény,
mégis párnám
már oly rég,
bőrödre pettyekben
cseppen a fény,
a roló résein befér.
Hajnal karcolgat;
órámon a mutató
hármat mutat,
kezeim közé fogom arcodat,
s milyen igaz;
egy félálmos hullámzást megér,
mielőtt kicsit aludni tér,
a négy tenyér.
2012. május 3.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
E.K. ·
Szép.
millkacsoki ·
:heart:
Marokfegyver ·
Be kell vallanom, hogy hiányoznak a verseid.