Csak lágyan terül
ránk az éj,
húzza- vonja
szokatlan csendjét,
egy széles mellkas
hozzám ér.
Árnyékban
karod kemény,
mégis párnám
már oly rég,
bőrödre pettyekben
cseppen a fény,
a roló résein befér.
Hajnal karcolgat;
órámon a mutató
hármat mutat,
kezeim közé fogom arcodat,
s milyen igaz;
egy félálmos hullámzást megér,
mielőtt kicsit aludni tér,
a négy tenyér.
2012. május 3.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
E.K. ·
Szép.
millkacsoki ·
:heart:
Marokfegyver ·
Be kell vallanom, hogy hiányoznak a verseid.