Tekintetem, mint anya kísért,
míg csak láttalak eltűnni pontként.
Zokogott a szív, de még ígért,
vénám gyöngy-titkát elküldtem borként;
a vér nem válik vízzé, tudom.
Ősz volt, kiürült a cukros kanál,
most ébredő a csók, útjukon
szűz méhek raja virágport kaszál.
Fecskepár násza fáj szememnek,
fáradt-édes láng, élet-halovány
nyílik, mint tulipán, kesergek.
Légy szikla-idol s én leszek pogány,
mert szédül még nyár, eljössz újra.
Múlik a bánat, olajként illan,
tavaszt rajzolok s felhő ujja
szerelmet hullat, mint Áprilisban.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Marokfegyver ·
Egy szeletben benne van minden, négy versszakban egy egész érzés, ellentmondásaival együtt. Félelmetesen találó a "szikla-idol", különösen, hogy a sor utolsó szavában utalsz rá, milyen értelemben használod, és egyébként is olyan "SEÁS" az egész, ami az én szótáramban a szép vers szinonimája.
bakos1022 ·
Szép, tetszett. 
:grinning:
:grinning:
nagyaniko ·
:heart: :heart: