Egyszer egy hosszú ölelés volt
S talán itt mosolygott a hold
De halld meg ez üres szobát
Itt nem leli meg asszonyát
Egyszer ajkamon csókja volt
S a fák között kismadár dalolt
De szobám sarkában vackolok
A könnyek sosem boldogok
Anyám azt mondja, bízni kell
Bízni, bár lehet nincs kivel
Hogy van remény, nem kérdezem
Csak légy te mindig énvelem
Bár a vihar tudom nem jó tanács
A nyugalom se túl jó szakács
Szíts nagy vihart, s légy nyugodt
A bánat mindenkit elhagyott
Most ülj le mellém, fogd kezem
Érezd kicsit, hogy én hiszem
Az egynél lehet több a jobb
De kettőnél az én nagyobb
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?