Egyszer egy hosszú ölelés volt
S talán itt mosolygott a hold
De halld meg ez üres szobát
Itt nem leli meg asszonyát
Egyszer ajkamon csókja volt
S a fák között kismadár dalolt
De szobám sarkában vackolok
A könnyek sosem boldogok
Anyám azt mondja, bízni kell
Bízni, bár lehet nincs kivel
Hogy van remény, nem kérdezem
Csak légy te mindig énvelem
Bár a vihar tudom nem jó tanács
A nyugalom se túl jó szakács
Szíts nagy vihart, s légy nyugodt
A bánat mindenkit elhagyott
Most ülj le mellém, fogd kezem
Érezd kicsit, hogy én hiszem
Az egynél lehet több a jobb
De kettőnél az én nagyobb
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?