Egyszer egy hosszú ölelés volt
S talán itt mosolygott a hold
De halld meg ez üres szobát
Itt nem leli meg asszonyát
Egyszer ajkamon csókja volt
S a fák között kismadár dalolt
De szobám sarkában vackolok
A könnyek sosem boldogok
Anyám azt mondja, bízni kell
Bízni, bár lehet nincs kivel
Hogy van remény, nem kérdezem
Csak légy te mindig énvelem
Bár a vihar tudom nem jó tanács
A nyugalom se túl jó szakács
Szíts nagy vihart, s légy nyugodt
A bánat mindenkit elhagyott
Most ülj le mellém, fogd kezem
Érezd kicsit, hogy én hiszem
Az egynél lehet több a jobb
De kettőnél az én nagyobb
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?