A színpad sötét
lélegzet visszafojtva
várakozik a közönség.
Beindul a füstgép,
a tömeg felszabadultan
sikít mikor kilépsz
és a mikrofonhoz sétálsz
kigyúlnak a fények
a dobok üteméhez
csatlakozik a gitár
megszólal a taps
egy dallam száll
és Te csodálatos
mesébe kezdesz
egy szerelemről
szól történeted.
A tömeg tombol
de Te ezt nem látod
és nem is hallod
Csak egy lány
érdekel Téged
Csak őt veszed észre.
Mosolyogva mozdulatlanul
áll az első sor közepe táján,
vörös haja dús,
zuhatagként omlik le a vállán.
Szeme csillog, mert
ő is csak Téged lát,
és ez felvillanyoz
jobban tombolsz,
a szíved erősebben dobog.
Kiereszted a hangod,
és megrázod a hajad
a gitárszóló alatt.
A tömeg őrjöng, sikít.
De hirtelen megszűnik a világ,
mikor a Vörös Hajú Lány
kedvesen elneveti magát.
Te abbahagyod a tombolást,
valósággal ledermedsz,
találkozik a tekintetetek,
megigézve figyeled
azokat a szemeket,
nevetése még cseng, száll
a csendben zene füleidnek.
Lelkedben változás megy
végbe tőle és rájössz,
eddigi életednek mostantól vége.
Ezentúl minden más lesz,
mert a rakoncátlan, neveletlen
rock sztár, aki eddig voltál
most, egy mindent megváltoztató
koncerten szerelmes lett.
http://www.youtube.com/watch?v=a2gzGxwQk0Y
Jó, hogy a formában igyekszel következetes lenni, ha ez nem is mindig sikeres. Pedig sokat segítenek a kötöttségek abban, hogy összeszedd a gondolataidat, keress megfelelő(bb) kifejezéseket... s ha erre rákényszerít a versforma, attól kezdve akár fel is lehet rúgni a szabályokat, akkor is vers lesz a vers.
Nekem is tetszett, amit alkottál!