Reménytelen vers

Mindig magamba fojtom, hát itt marad
a hazugság most is simogat,
Ó ha elmondhatnám, mit érzek én,
a sóhajok szomorú tengerén.....

Nem látja senki, mennyit ér
nem hallja senki, mit mesél,
Arcomon csak peregnek a könnyek,
hazudok hát, talán így könnyebb.....

Félek, hogy egyszer elszalad,
félek, hogy mégis itt marad,
Olykor, a remény újra feltámad ,
de minden levél egyszer elszárad...